Melyek az ősi magyar lófajták?
A hazánkban tenyésztett lófajták messze földön híresek. Kevés ország rendelkezik olyan kiváló fajtákkal és a fajták oly nagy számával, mint Magyarország. Az 1878-as, majd az 1900-as Párizsban rendezett Világkiállításon a legnagyobb elismerést a gyors magyar kocsiló, a magyar jukker és a könnyű nemes magyar huszárló aratta.
A hagyományos magyar lófajták, amelyeket az állami ménesekben (Bábolnán, Mezőhegyesen, Kisbéren, Szilvásváradon és a Hortobágyon) több évtized gondos és szakszerű tenyésztői munkájával hoztak létre, páratlan kulturális örökségünk. Az 1990-es években alakult lótenyésztő egyesületek feladata ezen fajták fenntartása, értékeinek megőrzése és fejlesztése.
Gidrán
Melegvérű, szilárd szervezetű. Erős csontozatú, középnehéz fajta. A mének bottal mért marmagassága 160–168 cm, a kancáké 155–167 cm. Színe kizárólag sárga lehet, több-kevesebb fehér jeggyel. Könnyű, elegáns kocsilóként is használható. Feje az anglo-arabokra jellemzően nemes, szikár, inkább egyenes profilvonalú. Nyaka középmagasan illesztett, hosszú, jól ívelt, esetleg középhosszú. Marja hosszú, magas kifejezett baltavágással. Többnyire jól izmolt. Az angol telivér kedvező maralakulása kifejezésre jut. Háta, ágyéka középhosszú, feszes, széles, jól izmolt. Az angol telivér génhányadtól függően a mellkas többé vagy kevésbé mély, de mindig terjedelmes. A lapockája dőlt, jól izmolt, terjedelmes, elég hosszú.
| Származási hely | Magyarország, Mezőhegyes |
| Vérmérséklet | Melegvérű |
| Szín | Kizárólag sárga, több-kevesebb jeggyel |
| Testfelépítés | Könnyű, elegáns |
| Marmagasság | 155-168 cm |
| Eredete | Egyiptom, 1816 |
| Hasznosítása | Sport–, hátas–, fogathajtó és hobbiló |
Hucul ló
A hucul mindössze 131–145 cm marmagasságú. Színe legtöbbször sötétpej vagy pej továbbá fakó vagy egérfakó, de akad teljesen fekete egyed is. Feje nagy, de nem aránytalan. Egész testalkata zömök benyomást kelt a széles háttal és szüggyel, a dongás mellkassal. Fő ismertetőjegye a hátán végighúzódó hátszíj. Végtagjai rövidek, izmosak. Patái kemények, legtöbbször nem is patkolják. A hucul rendkívüli tulajdonságait elsősorban a hegyvidékeken értékelték nagyra. Tökéletesen alkalmazkodott a hegyi körülményekhez, a zord időjáráshoz, a szegényes táplálékhoz, munkakészsége kiemelkedő, és a rögös hegyi utakon is biztos a lépte.
| Származási hely | nem leszögezett /Kárpátok/ |
| Vérmérséklet | Melegvérű |
| Szín | pej, fakó és fekete |
| Testfelépítés | erős, zömök testfelépítés |
| Jellemzők | hegyvidéki területeken alkalmazzák |
| Marmagasság | 131–145 cm |
| Fejforma | nagy fej |
| Eredete | a jégkorszak előtti időkből származik |
| Hasznosítása | munka-, fogat- és málhásló |
Kisbéri félvér
A kisbéri félvér lovak a lovassport valamennyi ágában eredményesen használhatók. Az angol telivérhez igen hasonló, elegáns megjelenésű, szilárd szervezetű hátasló, amely könnyebb hámos munkára is alkalmas. A kancák marmagassága bottal 163-179 cm. Leggyakoribb színe a sárga és a pej, de előfordul szürkében és feketében is.
| Származási hely | Magyarország Kisbér/ |
| Vérmérséklet | Melegvérű |
| Szín | Leggyakoribb szín a sárga és a pej, de előfordul szürkében és feketében |
| Testfelépítés | Elegáns |
| Jellemzők | Szilárd szervezetű hátasló |
| Marmagasság | 163–168 cm |
| Fejforma | Feje nemes, szikár, egyenes profilvonalú |
| Eredete | 1853 |
| Hasznosítása | Lovassportok |
Muraközi
Erős, ám gyors mozgású, kezes munkaló vált belőle. Legelterjedtebb színe a sárga, mosott sörénnyel és farokkal.
| Származási hely | Magyarország/ |
| Vérmérséklet | Hidegvérű |
| Szín | sárga, szürke, pej |
| Testfelépítés | rövid, mély |
| Jellemzők | Igen tanulékony, nagyon engedelmes |
| Marmagasság | 163 cm |
| Fejforma | széles |
| Eredete | 19. század vége, 20. század eleje |
| Hasznosítása | Igás- és fogasló |
Nóniusz
A fajta az angol félvér jellegűek egyik legtömegesebbike. Két típusa alakult ki, a nagyobb testű, jórészt fekete mezőhegyesi, valamint a kisebb, szikárabb, többnyire pej színű hortobágyi. A sárga színű egyedeket nem törzskönyvezik. Bottal mért marmagassága 155-165 cm.
Munkakészsége páratlan. Nyugodt vérmérsékletű, tartós teljesítményre képes igásló és fogatló valamint nagyszerűen bevált az ugrósportban. A hobbi lótartásban is bizonyított, mint mindenes.
A fajtát jelenleg megpróbálják könnyedebbé és gyorsabbá tenni, angol telivérek tenyésztésbe állításával (cseppvérkeresztezés). Ezek a nóniuszok már inkább megfelelnek a mai fogatsport követelményeinek.
| Származási hely | Magyarország/ |
| Vérmérséklet | Melegvérű |
| Szín | Pej, sötétpej, illetve a fekete. |
| Testfelépítés | Jó felépítésű |
| Jellemzők | A fajta legfőbb jellemzője a tömegessége. Sokoldalú, nyugodt, kitartó. |
| Marmagasság | 155-165 cm |
| Fejforma | Feje a test nagyságával arányos, kissé durva félkos - esetenként kosfej |
| Eredete | 1816 |
| Hasznosítása | Tartós teljesítményre képes igásló és fogatló valamint nagyszerűen bevált az ugrósportban |
Shagya-arab
Arab jellegű, egy kissé tömegesebb fajta. Színe általában szürke, de sárga, pej, fekete is előfordul. Bottal mért marmagassága 155–160 cm. Élénk vérmérsékletű, szelíd, jóindulatú természetű, tanulékony és könnyen kezelhető. Hátaslóként és fogatlóként is bevált.
Külleme
Általában szürke, de a tarka kivételével minden más szín is előfordulhat. Feje egyenes, száraz csuka fej, kint ülő, élénk, értelmet sugárzó szemek. Nyaka magasan illesztett, marja jól izmolt, törzse mély, háta középhosszú, fara izmos. Ízületei többnyire szárazak. Későn érő, hosszú élettartalmú fajta. Nem ideges, nyugodt természetű.
Használata
A Shagya-arabokat nagy előszeretettel használják távlovaglásban. Nagyon szívósak és jól bírják a hosszú szakaszokon át tartó vágtát. A testfelépítésük rendkívül alkalmas arra hogy jól teljesítsenek a távlovas versenyeken. Sok külföldi versenyen találkozhatunk Bábolnai Shagya-arabokkal. A távlovagláson kívül fogatban is jól teljesítenek, illetve díjlovaglásban is van néhány tehetséges shagya ló. 120–125 cmt is nagyon biztosan ugranak át. Hobbi és oktató lóként is találkozhatunk velük. Manapság egyre többen westernben is használják a shagya lovakat. Könnyen fordulnak és hamar tanulnak ezért nem meglepő az hogy a western lovasok is megkedvelték ezt a fajtát. Kezességükkel, tanulékonyságukkal kiérdemelték a hagyományőrző lovasíjászok tiszteletét is, mivel sokan tartanak shagya-arabokat. A gyermekeket kedvelik.
| Származási hely | Magyarország Bábolna/ |
| Vérmérséklet | Melegvérű |
| Szín | Színe leggyakrabban a szürke |
| Testfelépítés | Kemény, atlétikus felépítés |
| Jellemzők | Jól ívelt, hosszú nyakkal, ideális felső vonallal, hosszú jól izmolt farral, elegáns farokkal, száraz, jól izmolt végtagokkal rendelkezik. |
| Marmagasság | 155-162 cm között |
| Fejforma | kifinomult, nemes |
| Eredete | 19. század közepe |
| Hasznosítása | Kiváló hátas- és kocsiló. |